#délutánimese

Első és utolsó

Az utolsó 10 napom töltöm Angliában, áprilisban jövök csak vissza. Már most visszajönnék pedig el sem mentem. Hiányoznak az otthoniak nagyon jó lesz őket újra látni, nagyit megszeretgetni, anyuval dolgozni, Ravelt megsétáltatni és lovagolni. Jó lesz már végre lebarnulni, gulyáskrémet enni, édes gyümölcsöket vásárolni, régi ismerősökkel beszélni, kirándulni, fagyizni, magyar cigit szívni, fesztiválokra járni, egy kicsit pálinkázni és jól érezni magam. Na, de nem is ezért megyek olyan sok időre haza, ezekre elég lenne egy hónap is. Nem-nem Rea okosodni megy haza, vagy valami hasonló, legalábbis egy félévig iskolapadot koptatni. Kell egy kicsit ezt is, ha már kell akkor inkább Magyarba mint itt. Olyan sokat kaptok belőlem, hogy utána már csak 2017-ben találkozunk, akkor sem viszem túlzásba nyugalom. Egyből eszedbe jutott fogadom,hogy visszamehetek-e még mert Brexit meg lókaki is van itt. Vissza hát úgy, mint a madár! Ha nem én akkor is! Ott van az életem fele, persze,hogy visszamegyek, ha kell árkon-bokron de én ott leszek ez biztos! Ha belegondolok a jövőmbe itt képzelem el a leendő 5 évem még minimum, hogy aztán hol?! Hát azt még én sem tudom először itt szerezzem meg az állampolgárságom aztán majd lesz új terv. Tudom, ez csúnya lesz, de nem adok magamnak egy hetet és azon sírok majd éjszakánként, hogy bár esne az eső vagy bár, lenne hangzavar.

Nem szeretek haza járni. Jobban mondva van olyan dolog, amiért nem szeretek és van amiért imádok. Ez még nekem is furcsa. Megfogalmazni nagyon nehéz. Tudjátok, amikor visszamegyek oda ahonnan elindultam jó dolog mert mindent ismerek és minden a régi. Nah, ez az minden a régi.. Szerintem ha 10 év múlva mennék csak haza, akkor sem találnék akkora változást. A szobám jajj a szobám arról jobb nem is beszélni. Régen nagyon szerettem azt a helyet, mindennap ide-oda pakoltam soha semmit nem találtam és morogtam. Ez megszűnt. Ahogy kitettem a lábam megváltozott a barlangom. Kicserélődött. Nem lett új bútor vagy tárgyak csak más lett. Utálom az első napokat, lerakom a bőröndöm, becibálom és fogom a fejem. A szoba hangulata sem olyan mint anno, semmi nem olyan de mégis ugyan az. Úgy tudnám ezt a legjobban megfogalmazni,hogy gyász szoba. Olyan érzés amikor belépek, mintha meghaltam volna és emlék szobának csinálták volna meg. Ennek minimum 2 hét kell,hogy eltűnjön, de mivel egyszerre én csak 7-9 napokra szoktam ott maradni így rossz hangulatban is távozom. Jöttem-mentem, jó-rossz volt, hosszú-rövid is volt, hideg-meleg is minden egyben. Huppsz előre ugrottam vissza ide, Magyarországról majd akkor ha ott leszek. Tehát utolsó 10 napom maradt, unatkozni nem unatkozom. Sőt azt sem tudom hol a fejem. Munkából munkába, bankba, ide pakolj be onnan ki, köszönj el mindenkitől, mondj fel a munkahelyeken és néha aludj és egyél is. Ez lenne a terv a néha az nagyon ritkán jön össze. Londonba is megyek 2 napra, N-hez és G-hez elköszönni. Várom már nagyon, szálloda lefoglalva én meg száll ide-oda vagyok jelenleg. Várom már a haza utat is. Kocsival megyünk elméletileg, csak 24 óra lesz. Vasárnap meg fociznak a honfitársak, egy pub-ban közvetítik a meccset így mi is társulunk megnézni és szurkolunk a piros-fehér-zöldeknek. Tele vagyok eseménnyel. Beszéltük a lakótársakkal, hogy sütünk valamit ebből jött a grill ötlet. Remélem nem égetjük le a lakást azért. Jajj a lanlord az külön téma, leszakadt a tetőnk, nincs se tv se internet,de áram van hál' az égnek. Valószínűleg amire ezt meg tudom osztani már otthon leszek és július is van. Sebaj én azért megírom.

Szorítsatok, hogy ezt mind el tudjam intézni. Ha már találkoztunk az már pozitív, mert legalább túl éltem az utat. Egy kicsit tartok tőlük. London-Cheltenham és vissza távtól is, de ez az Anglia-Magyarországtól jobban egy pöppet. Próbálok mindenhonnan nektek egy kis videót vagy minimum képeket készíteni és írni is. Mondanám,hogy addig is olvassatok és kukkancsatok be hozzám, de valószínűleg semmi változás nem lesz. Mobilnettel nem vagyok sajnos képes ide írni, majd bepótolom ígérem. Szép napot nektek J

Angliai magyarok

Nem egyszer, nem kétszer jártam meg én is, hogy bizalmat szavaztam és segítettem embereken, de amikor nekem kellett volna az a sok ember eltűnt. Ez az angliai magyarok 60%-ára igaz. Főként a londoniakra. Ott az a 40%! Azt ne felejtsük el! Nem kell olyan messzire menni, mint Anglia, otthon is igaz sajnos. Volt olyan ismerősöm, akinek én vásároltam be 2 hónapon, keresztül mert nem volt kajára pénze, most meg az utcán nem köszön. Segítettem másnak munkát találni, amit ott hagyott és most engem szid. Én még jelenleg is dolgozom ott is és köszönés nélkül lelépett engem a kakiban hagyva. Ez volt az a pont, amikor azt mondtam, soha többé. (Azóta is mondom, és ugyanúgy segítek minden idiótának, majd csodálkozom, ha kihasználnak) Én mondom sokszor a saját honfitársad veszélyesebb rád nézve, mint aki háborús országból jött. Sőt!

Egyszer nagyon szétszórt és fáradt voltam. ( Nah jó nem egyszer, de ekkor kivételesen brutál béna is.) Elhagytam a személyim, ami itt a legnagyobb kincs. Mai napig nem értem, hogy sikerült ezt összehoznom, mert soha nem is használom. Útlevelemet annál sűrűbben viszont. Egy magyar találta meg, és felkeresett ismeretlenül, ott láttam meg azt a 40%-ot. Baráti köröm is alaposan megválogatom, és nagyon szeretem őket. Hiányozni is fognak, ha egyszer haza költözöm. Mondhatni, hogy a jelenlegi városom háromnegyede nagyon jó magyar emberek. Kevés a selejt termék, azok általában fiatalok és elfelejtik honnan jöttek ez a legfőbb probléma talán. Az ismeretségi körömben vannak olyan történetek, hogy a fejemet fogom. A srác kihozta a barátnőjét, majd amikor kijött a leányzó lehúzta a srácot anyagilag és összeházasodott egy kis anyagiért és vízumért cserébe egy csávóval. Gratulálok, szép teljesítmény! Igen itt jelen van a vízum feleség fogalom erőteljesen. Nem kell messzire mennem, a közvetlen közelemben is van egy csomó ilyen. Engem ez nem érdekel igazán, ha neki jó nekem is szuper. Sokan féltek anno, mikor hazánkba jöttek a menekültek. (Tudom, hogy most érzékeny témát érintek) El kell, hogy áruljam, itt mindannyian menekültek vagyunk valamilyen szinten. A különbség, hogy ők az életükért menekültek mi meg a jobb életért. Nem rossz emberek ám ők sem. Sok ilyen ismerősöm, barátom van. Meséltek horror storykat. És még így is úgy gondolom, hogy nem tehet arról senki, hová született. Ők változást akartak. Itt meg kaphatják. Itt mindenki. Menekültek és érdekek labirintusa ez azt ország. Az érdekeket majd később részletezem. Lehet mutogatni a külföldi magyarokra meg a bárhonnan jött emberekre, de mind egyre hajtunk. A jobb életre. Anyagi vagy tudásban mérhető jobb élet most és ebben a formában ugyanaz. Kalandor vagy pénzkereső, oly távol áll a kettő egymástól és mégis egy. Ugye milyen furi? 

Ezt teszi velünk ez a sziget, ha akarod, ha nem, eggyé kovácsol. Imádom! Jó érzés kimondani is, leírni meg mennyei. Egyek vagyunk itt mi mind, lengyel-magyar-iráni-angol kit érdekel honnan jöttél ugyanoda tartasz: a siker felé. Egyiknek a pénz, karrier, a siker, a másiknak a tudás vagy az Európában élés, mégis mind itt vagyunk. Ezt ne felejtsd el! Légy nyitott! Majd mesélek én még a háborúkról és a társaikról érdekekkel együtt. Ne ítélkezz! Sok rossz ember van itthon is nem kell más udvarában takarítani, ha itt szét sem nézel. Ha egyszer itt élsz, vagy bárhol a világban egyre gondolj: Úgy akarsz élni, mint Durifuli törp vagy úgy, mint Törpapa?! Próbáld meg élvezni az életed, ha már külföldre szorultál, néha nehéz aláírom, koronát igazít, tovább megy!

Valóság és a ferdítés

Rengetegszer mondjuk, hogy minden rendben, ezt természetesen egy fals mosollyal az arcodon. (Ha megengeditek, beszélek többes számban.) A napokban egy jó barátommal találkoztam egy kávé erejéig, szegény lány nagyon rosszul nézett ki, amit tőle nem szoktam meg. Köhög, lázas, rosszul van láthatóan. Szabadságot vett ki, én meg, mint egy jó barát próbáltam nem éreztetni vele, hogy jobb lenne, ha fel sem kelne az ágyból úgy két hétig. Miközben fogyasztjuk az isteni feketét, anyukája hívta. Összeszedi magát, felveszi a telefont és kijelenti minden rendben és pár percre a beteg hangját eltűntetni.

Ezt csináljuk mindannyian, majd, ha meggyógyultunk kijelentjük,hogy már jól vagyunk, beismerve mindent,hogy ne aggódjon senki miattunk. Persze, mert mi azt gondoljuk ez a helyes, bezzeg ha fordítva megy ez.. Otthoniak mondják,hogy minden oké közben semmi sem az. Akkor aztán végig vagyunk sértve,hogy minket ki hagynak az igazságból. Sehogy sem fair ez,de ez van. Nem egyszer volt velem ez így. Hazudtam, mert tudtam, ha úgy kezdem a külföldön lévő második hetem,hogy úgy elvágtam a tenyeremben lévő eret, hogy csak 1 óra múlva sikerült teljesen elállítani biztos infarktust kap az egész családom. Az meg senkinek sem jó. Nem is hazudunk, csak információkat eltitkolunk, vagy másképp adjuk elő. Az vesse rám az első követ, aki nem csinált még ilyet. Ez nem kifogás tudom, de na. Most majd kiderül. Ma végre jól vagyok és pont ,ahogy a zene is mondja. Londonban kegyetlenül elhíztam aláírom és a családom is nyugodtabb volt,hisz ott volt N akihez átrohantam, ha baj volt. De itt sajnos nincs N.

Amikor haza mentem először a jelenlegi városomból sokan kérdezték,hogy fogytam vissza és hogy izmosodtam meg?! Háát, nem a diéta segített, nem is a gym azt elárulhatom. Volt olyan időszak, amikor müzlin éltem, mert csak arra volt pénzem. Bezony, itt sincs kolbászból a kerítés. Ezt úgy kb senki nem tudta, hogy 'diétát' cseréltem. A terv a következő volt szándéktalanul, a pénztárcám hízzon, én meg ezzel együtt fogyjak. Bevált én mondom, bevált! Gyorsan leadtam sok kilót. Többet dolgoztam így izmosodtam, majd lett még egy munkám az étkezésem pedig tej-müzlivel és kv. Nem kellett volna nekem ezt csinálnom, tudom. Egy telefonhívás és másnap itt annyi pénz, hogy hónapokig ne legyen problémám. De én nem! Makacs vagyok és majd én meg oldom ügyesen! Persze hülye vagyok, hisz telefonálnom sem kellett volna, itt a magyar bankkártyám azt is tudtam volna használni. Abban a pár hónapban nagyon sokat változtam előnyömre. Ott és akkor leesett a nagy arcom háromnegyede és a gondolkodásom is megváltozott. Amikor volt egy kis pénz a zsebemben inkább odaadtam egy koldusnak, minthogy normális kaját egyek. Átértékeltem mindent, megtudtam mi az a nélkülözés, rádöbbentem, hogy a semmiből is életben lehet maradni.

Ezek a telefonhívások és egyéb kapcsolattartási megoldások nagyon veszélyesek. Anyukám profi ebben, mikor nem szabad hívni. Tuti amikor a legrosszabb passzban vagyok, csörög a telefonom. Szerintem megérzi. Volt időszak, amikor szipogva vettem fel a telefont vagy épp fáradtságtól gyötört hangon. Persze akkor nagyon aggódott és próbálta éreztetni, hogy menjek haza. De én nem megyek, megint előjött a makacsságom illetve a büszkeségem. Felálltam. Már csak havonta egyszer bőgöm teli a párnám nyugalom! Azt is csak azért mert már mert besokkallok. Ez általában hónap elején szokott lenni, amikor feleslegesen járatom az agyam. A fejemben közben megy a strigulázás még egy hónappal többet éltem otthonomtól távol. Akkor szokott a legnehezebb lenni, ha valami történik otthon. Nem kell nagydolognak lennie egy kicsi is elég. A kutya születésnapját is jobb lenne otthon ünnepelni ekkor. Átgondolom, hogy mennyi szülinapot nem ünnepeltünk együtt, esküvőt, temetést kihagytam. A legfájdalmasabb számomra két dolog volt eddig így átgondolva. Az egyik a karácsony a másik a testvérem kislányának születése. Belegondolok ma-holnap egy éves és én csak egyszer találkoztam vele. Igyekszek mindenről értesülni, de az mégsem ugyanaz. Ezek ellenére, nagyon szeretek külföldön élni, itt nőttem csak igazán fel, és itt is otthon érzem magam.

UI: A fekete leves még csak most jön, Anglia Eu tag marad vagy sem?! Nem sokára erre is választ kapunk. Ha kilép, akkor vajon visszajöhetek?! Igen, haza megyek. Haza kell mennem, nem magam miatt, inkább a családom miatt. Nagyszüleim, akik felneveltek, már 80 évesek, ami természetes szükségük van rám. Édesanyámnak is jól jönne még két kéz. Tehát idén még haza költözöm! Hogy mikor? Ne kérdezd, nem tudom rá a választ. Meddig? Arra tudom! Amíg nagyszüleim élnek, remélem hosszú évekig csak látogatóba látom Angliát, utána visszajövök. Rájöttem, nekem találták ki a külföldön élést, ha nem reainUK akkor reabárhol lesz! Addig is HAJRÁÁ MAGYARORSZÁG keddre ezért szabadnapot vettem ki!  

Agymenés

Hosszú napokon vagyok túl. Rengeteget dolgoztam. A kikapcsolódásom az itt mutatkozik meg, ugyanis az írás volt az én szabadidős programom. Annyit írtam, hogy csak csuda. Mikor miért, van, amikor idegből vagy csak ihlet szállt meg. Sokan most kerültek ki külföldre és nem beszélik a nyelvet. Igyekeztem még hozzátenni az ismerőseim vagy épp a saját gyöngyszemeim. Annyi vicces dolgot ejtünk ki a szánkon és észre sem vesszük, vagy épp gőzünk sincs arról mit mondtunk. Ma egész nap ezek tartottak életben. Beszélgettem ismerőseimmel, akiknek szint úgy voltak aranyköpéseik. Egyet-kettőt én is mondtam, ami meg is maradt. Gondoltam ma nem érintek semmi komoly témát vagy tapasztalatot csak egyszerűen nevessetek ti is velem.

Ez egy szomszédos országból érintett személy volt, aki ezt produkálta. A mai napig nem hiszem el, hogy tényleg élnek ilyen emberek. Nem rég érkezett külföldre. Az anyanyelvét beszéli, tehát angolul semmit. Már nem emlékszem pontosan, hogy milyen munkát talált a jó ember, de az megmaradt, hogy ez az első pár hetén történt vele. Próbálta 100%-osan oda tenni magát a munkában, a főnökének megfelelni. A főnöke ugyanabból az országból érkezett ahonnan ő is, szóval a közös nyelv meg volt. A következőt mondta a főnöke a teljesítmény éhes új munkásának: Kérlek, hozz egy vödör áramot! A munkás elment és visszament a főnökéhez. A kérdése: Oké, de hol a vödör?

Egy közeli ismerősömtől kértek segítséget, hogy hol találnak valami boltot, az idiótája, oposszumot mondott az opposite helyett.

Ez a kettő egy jó barátommal történt. Nem beszéli helyesen a nyelvet, de megérteti magát és ő is ért majdnem mindent. Ez az eset évekkel ezelőtt történt. Ismét főnök- beosztott szerep lesz. A hölgy takarítónőként dolgozik. Ment be a lakásba ahol dolgozott, már elkezdett takarítani, amikor kapott egy sms-t a főnökétől: Most azonnal menj el a lakásból! Hívott a tulaj, nem kedveli a külföldieket, így nem takaríthatsz nála! A lány nem értette az üzenetet, így annyit reagált rá: OK. Kitakarította a lakást majd felhívja a főnökét. A főnök nem tudta, hogy készen van a lakás, azt hitte értette az üzenetet. A főnök megkérdezte, hogy van. A leányzó válasza, I'm Haribo. A szó, amit keresett az a horrible lett volna, jelentése szörnyű így meg egy gumicukor márkát sikerült kimondani, bár ha megtalálja a keresett szót, akkor sem helyes, de mindegy.. Ha, ez nem lett volna elég, akkor a főnöke ezen túllépve kérdezte, hogy ott hagyta-e a lakást, mert küld másik embert. A lány mondta, igen és oké. A főnök kiküldte a másik takarítónőt, akinek feltűnt, hogy kivan takarítva. A barátomnak az volt az utolsó munkanapja annál a cégnél.

Most jön az én kis beégésem. Ne érje szó a ház elejét, magamat is leégetem. Be kell vallanom ez nem is olyan rég történt kb. 1-2 hónapja. A helyszín az egyik legforgalmasabb sétáló utca a városban. Egy baráttal mentem vásárolni munka után éhesen.(Angol a lány) Én bementem az egyik boltba, ő a mellette lévőbe. Azt beszéltük meg, hogy kint találkozunk. Amíg vásároltam felhívtam nagymamám egy pár szó erejéig. Minden rendben is volt addig a pillanatig, amíg nem akartam letenni a telefont. A lány mellettem áll várja, hogy beszélgessünk, akkor hagyta el a számat egy meggondolatlan mondat vagy inkább csak szó. " Oké, szeretlek, szia! Puszi mama!" A lány furcsán néz rám. Megmondom őszintén nekem le sem esett. Persze ez nem csak neki tűnt fel, hanem a mellettünk elsétáló embereknek is. Én hülye, még rá tettem egy lapáttal, megkérdeztem, miért néznek az emberek?! Amikor elhagyta a számat ez a kérdés akkor esett le, hogy itt a puszi nem egészen az a puszi és még a mama is egy mondatba volt vele, amit azért mindenki ért. Azóta is ezzel szekál szerintem mondanom sem kell.

Így a végére kaptok még kettő gyöngyszemet, ami már rég történt. Rohadék vagyok, tudom, de ez is egy jó barátommal történt. Magyar a csávesz,volt munkatársam is volt. Nem akarok túlozni, de mondhatni, nem beszél semmit angolul a fiú. Az első még annyira nem is durva. A volt főnököm oktatást tartott épp, hogy mit szúrtunk épp el és mire figyeljünk. A fiú végig hallgatja, bólogat, amikor már főnök abba hagyta a beszéded, persze a legnagyobb csendben hozzám ordít a másik oldalról, hogy : Dik! (Kis szünet) Mit magyarázott ez? Vagy mi a baja? Ez még annyira nem is lett volna gáz,de azt a dik részt igazán kihagyhatta volna. Az utolsó és búcsúzó aranyköpés következik. A manager azt kérdte tőle,hogy vágd össze a pizzát! Ezen múlt,hogy felveszik-e. Én nem szólhattam egy szót sem magyarul, annyi könnyítést adtak,hogy ha nem érti akkor próbáljam rávezetni angolul, mit is kell tenni. Szóval a felszólítás elhangzott vágni kellett volna pizzát. A fiú fehér arccal rám nézett és megszólal magyarul: "Mit csináljak én a macskával?!" (Aki nem beszéli a nyelvet annak egy kis segítség CUT- vágni CAT-macska.) Az utolsó mondata a fiúnak az agyamba égett: ÁJ DON KNOV WHÁT JÚ SZÉJ!

Ráadás: Vásárló (férfi) jött be a pizzériába a magyar lány bármi hihetetlen, de nem beszélt angolul. A következőt mondta: Just one suck! A sec. ami másodpercet jelent helyett szopást mondott. Ezzel kívánok nektek jó éjszakát! 

 Gipsység és a félelmetes parti

Van egy nagyon jó angol barátnőm vele csevegtünk a múltkor. Bözsi a magyar neve, nagyon kedves lány, töle kaptam az okos sapkát is. Szeretek vele kommunikálni, ahányszor összeülünk, én mindig gazdagabban megyek haza. Érdeklődik nagyon Magyarország felöl, kíváncsi, hogy is mennek otthonomban a dolgok. Kedveli a magyar nyelvet is és sokat nevet a magyarul és angolul is valamit jelentő szavakon. Egyik nap egy kicsit besokalltam, a munka, az emberek. Van olyan, amikor nem akarok senkivel találkozni vagy beszélni, főként nem angolul, de ő kivétel, erősíti a szabályt. Tehát, az egyik ilyen nap fogtam magam, elmentem a közeli parkba leültem, egy padra és csak voltam. Próbáltam szívni magamba az energiát. Talán órák óta ott üldögélhettem nem tudom. Megszűnt számomra az idő, kezdtek az emberek mozogni, kutyát sétáltatni vagy csak semmit tenni. Szeretem ezt a parkot. Van, mikor csak ott ülök egymagam, csak hallgatom az emberek beszélgetését vagy a hattyúkat figyelem, ahogy veszekednek, marakodnak a kajáért. Akaratlanul kitisztul az agyam és csak elvagyok a saját világomban ez az én drogom a park és természet. Tehát besokalltam és ott ücsörgök, de már minden jobb órák múlva. Kezdek kicserélődni vagy inkább visszacserélődni, én magam sem tudom olykor. Bámulok ki a fejemből és azon agyalok ettem-e ma vagy elfelejtettem. Van, hogy ezt is elfelejtem, annyira benyomorodok a kis életembe. 

Észrevettem a távolból egy neveletlen kutyust, pici volt még és játékos. A gazdáját nem figyeltem. Elszalad előttem a pandúr, elharapta a pórázát és szabadon sétálgat tovább. A csaj a távolból fut utána kifulladva. Egy pár percig néztem még a kutyust igazából kihagyott az agyam és fel sem fogtam mi a helyzet, mire megmozdul a kicsi manó odabent. Felpattanok és én is futok a kutya után. A pandúr kutyus megijedt, összehúzta magát, mint egy kis teknős és megbírtam fogni. Felvettem, elindultam szembe a gazdival. Látom Bözsi az. Ő fel sem ismert, ami nem csoda, kapucni a fejemen kb. úgy nézhettem ki messziről, mint egy hajléktalan vagy egy bérgyilkos, aki nem meri felfedni ki is. Átadom Bözsinek a kutyust megismer, lehúzza a fejemről a sitykát és annyit hozzám lök: Szia Reeeaaa! sziaaa! Persze udvariasan megköszönte, már ült is le a padra, hogy kiköpje a fél tüdejét. Beszélgetni kezdtünk az emberekről. Jól szórakoztunk. Bözsi egyszer oldalra néz, csak ennyit kérdez: Emlékszel, amikor a napokban beszélgettünk az angol cigányokról és mondtad, hogy te még nem találkoztál velük?! Itt vannak ezek azok! Jobbra! Én természetesen balra néztem először, miért ne lázadjak?! :D Nézem őket és az jár csak a fejemben, hogy Bözsi tuti téved. Ők nem azok! Nagyon másak, nem ehhez szoktam én hozzá. Legfőbb ismertetőjük a fux volt, köldök piercing, karika fülbevaló és has póló. Figyeltem a viselkedésüket, ahogy beszéltek, érdekesnek mondanám inkább. Számomra érthetetlenül beszéltek, feltűnést keltettek, hát na ezt is láttam. 

Este mentünk bulizni, mert valamit ünnepeltünk a többiekkel, hogy mit az számomra rejtély. Nem az alkohol mennyiség miatt, hanem, talán mert nem is érdekelt mit csak hogy bulizzak és kikapcsolódjak. Ezt az estét, amíg élek el nem felejtem. Ez nem sokkal a Francia események után volt. Láthatóan kevesebben voltak a klubokban, másabb volt a hangulat is. Sétálunk a barátaimmal a szokásos helyünkre. Előttünk ment egy pár fiatal. A furcsa az volt, hogy minden sarkon egyre többen lettek. Amikor közelebb értünk a klubhoz akkor hallom ugyanazt a beszéd stílust, amit a parkban akkor. Megörültem nekik, hogy végre láthatom milyenek is ők, amikor szórakoznak. Inni azt tudnak, de piszkosul azt állíthatom és bulizni is. Jó kedvet csináltak a megjelenésükkel. Persze a lányokon sokkal kevesebb ruha volt, mint bárki máson és a fux mennyiség több. Ezzel nincs is semmi baj nekem még tetszett is. Szóval party time, olyankor nekem is előjön a magyar vérem, iszogatunk, táncolgatunk, elvagyunk a világunkban. Mentünk ki a barátokkal cigizni, amikor teljesen furcsa módon mindenki jön ki, de nem nyugisan, komótosan, hanem rengetegen és gyorsan szedik a lábukat. A zene megszűnt. Mi csak kamillázunk, hogy már 5 esetleg fél6 lenne és záróra van?! Mindenünk nálunk volt, sokan sikítottak is annyira megijedtek. Amire leesett, hogy miért félnek az emberek, addigra szerintem mi már legalább 3x meghalhattunk volna. Felesleges ijedség volt csak valami hangtechnika elszállt és durrant egyet. Ki gondolna erre azok után?! A klubbot kiürítették bezárt Móka Miki játszóháza. Mi ugyanolyan nyugodtan, tiszta fejjel, haza sétáltunk. Út közben mindenki csendes volt. Megijedtünk mi is és egy kicsit talán féltünk is, de nem mutattuk ki egymás előtt sem. Akaratlanul is átfutott minden rossz dolog az agyunkon. Haza értem. Biztonságban vagyok, mégsem tudok aludni, pedig tudom, reggel meló ismét. Nem beszéltem senkinek erről, hogy mi történt, nem mertem én sem tudom miért. Egy szemhunyásnyit sem aludtam. Alig vártam, hogy reggel legyen és felhívhassam a családom. Azóta is csak mi, akik este ott voltunk, mi tudjuk ezt meg most már ti. Bele sem merek gondolni azzal a mondattal, hogy mi lett volna ha... Jobb is. Te se tedd. Nem veszélyesebb Anglia, mint Magyarország. Sőt!

Beszívott

A minap takarítottam itthon. Egy munkahelyemen dolgoztam csak, így volt időm. Nálam a takarítás,tanulás, fürdés és szinte minden tevékenységhez kell zene. Szükségem van rá! Nem tudok nélküle élni.. Jó, nem fokozom tovább, megértetted a lényeget. Kell és kész. Szóval takarítok a telefon a kézmosónál az pedig tele vízzel. Egyik pillanatban arra lettem figyelmes, hogy elhalkult a zene. Nanáá, hogy a kézmosóba esett bele az a fránya.. Morogtam egy sort, ráraktam a telefont a radiátorra. Tádam! A másik telefonon szólt is újra a muzsika. Ilyenkor nem érdekel milyen stílus vagy mikori zene szól, csak legyen zaj. Este Olaszka főz. Addigra már kiszáradt a telefon és újra üzemképes. Épp az udvaron voltam a laptoppal, mert a családdal beszéltem. Ide közben ötleteztem. Szóval megyek be. Puff! Csatt! A telefonnak annyi. A változatosság kedvéért most a másik, pofával a földre, mint a zsíros kenyér. Arcom mindent elárult. Egyik telefon a laptopon, a szépség meg a földön. Lehet még egy könnycseppet is elmorzsoltam. Nem azért, mert drága a telefon, hanem ez egy emlék. Első fizetésemből vettem, amikor kijöttem Angliába. A munkám gyümölcse, a kis szemem fénye és most pofával lefelé néz. Olaszka elejt egy mondatot, ami csak pont volt arra a bizonyos i-re. "huuppsz az életed leesett!" Könnyes szemeimmel ránézek, már akkor megbánta, hogy megszólalt. Felvettem a telefont, felvittem a szobámba, betakargattam, esti mesét olvastam neki és lejöttem.. Nah jó nem. Ebből annyi az igazság,hogy rádobtam az ágyra -aszt' neje! J

Jövök le a laptoppal ismét. Úgy éreztem, hogy ezt itt és most le kell írnom, mert idegbajt kapok. Hozom az elbújós okos sapkám. Ezt a sapkát egy angol lánytól kaptam. Anglia feliratú és zászlós sapka. Ugyanis, egy napon kijelentettem,hogy nekem baseball vagy hasonló sapka nem áll sehogy a fejemen. Ő meg kikérte magának és mindig emlékezzek rá, ezt kaptam tőle. Ez a satyek számomra egy kincs, csak úgy mint a telefon. Ha ezt fordítva veszem fel, akkor benntartja a fejemben az észt,ha normálisan, akkor meg egy kicsit olyan, mintha elbújnék,kívülállóként bámulnák a világra, Olyankor csak szívom magamba a kultúrát és egyéb bölcsességet. Mindenkinek van egy olyan ruhadarabja, amitől szebbnek vagy okosabbnak, vagy valami szuper képességel ellátottnak érzi magát. Ne hazudj, mindenkinek van ilyen tehát neked is! Én már csak tudom.

Itt vagyok a kertben az okos sapkával és a laptoppal. Kitolja a képét a jó ember, hozzá sem szólok. Ülök és nyomkodom a gombokat, hisz durcizok! Szerintem teljesen jogosan. Olaszka csak hozzám szól ezek után is. Megint csak az internet és a laptop vagy a telefon.. Nyomkodom tovább, mintha meg sem hallanám. Tudtad,hogy hollywoodi hírességek is lecserélték az okos telefonjukat? Régi, buta, gombosra, mert a gépek rabjai lettek?!

Nah lecsuktam a laptopot és agyalni kezdtem, a sapka csak dobálta az információkat. Az agyacskám manói csak úgy pergették a fogas kerekeket. Miért szerinted sokat használom az infós kütyüket? Rengeteget. Érkezett a válasz. Persze erre visszavágni csak úgy lehet, hogy te is és mindenki. Anglia fejlett ország még szép... -Kávét is házhoz rendeljük, online kifizetjük.. Nevet igen. Otthon is ennyit használtad? A fogaskerék olyan gyorsan pörgött már ekkor, hogy egy manó életébe is került. Megfontoltam rendesen ezt a választ.. Nem.. Az igazság hogy napi egyszeri töltéssel simán kibírta a telefonom. Most meg ugyanaz a telefon napi 2x töltéssel, a másik telefonomat is egyszer legalább power bank-ra kell tennem. Megbeszéltük,hogy másnaptól minimálist fogjuk használni a kütyüket Olaszkával. Reggel még nem volt semmi baj kávé,fogmosás és hasonlók még mentek elektronikai dolgok nélkül. Indulok dolgozni. Rutinból veszem elő a telefonom, megnézem mikor, hogy dolgozom.. A füles már a fülemben, a zene ordít.. Akkor esik le, hogy jáájj, bűnt követek el. Veszem is ki egyből. Sokkal több dologra figyeltem fel, mint általában. Csipogtak a madarak, autók dudáltak teljesen rácsodálkoztam, hogy niiniii nem is olyan rossz ez. Munkahelyemen nem szoktam telefonozni max megnézem az időt. Ma más volt minden. A munkatársam megkért hogy nézzem már meg mikor jön ide busz. Veszem elő a telefont, mondom neki mikor, honnan indul,hány megálló mindent teljes részletességgel. A manók megint dolgozni kezdtek.

Régen mi volt?! Se telefon, se laptop, se internet és mégis éltek az emberek. Sőt lehet sokkal boldogabban. Amire én rácsodálkoztam eddig is ott volt csak nem figyeltem rá. Busszal akartál menni, kitoltad a feneked, megnézed az A4-es papírkát kiskomám,ha el akarsz oda menni! Ez volt! Sokkal jobb is.. Örülök,hogy nekem még volt gyerekkorom. Nem is akár milyen. Mindennap beletört a fű a nadrágomba, mert annyira játszottam. Megkóstoltam a homoktól kezdve a virágfölden át mindent amit nem lenne szabad. Csúzlit csináltam és lövöldöztem, bunkert építettem, a diófát egy csodálatos repülőgépnek hittem. Ellenben a mai gyerekekkel, akik 5 évesen profi módon kezelik a telefont, a tabletet. Nekik nem lesz probléma az informatika az iskolában. Nem úgy mint nekem,aki 4 nap alatt tanult meg egy egyszerű blogot irányítani.. Olaszkával megint leültünk és átbeszéltük,hogy mostantól erre figyelnünk kell. Ő a telefon nélküli napján hallott egy olasz telefonálást az utcán és egy új barátot is szerzett. Jó dolog hogy itt van minden a kezünkbe, de ki kell nyitunk a szemetek, mert sok csoda mellett elslisszanunk. Ezzel sok esélyt el is szalasztunk. A telefonom semmi pénzért nem cserélném vissza ezt azért leszögezem. :)